A munkaruházat történelme
A munkaruházat történelme nem is olyan régen kezdődött, a tizenkilencedik századra datálható, és összefügg a katonák ruházatával. Azt az anyagot, amelyből a munkaruhákat gyártották gyakran alkalmazták az erőssége, és tartóssága miatt arra, hogy a katonáknak varrjanak belőle egyenruhát.
Ezen kívül a munkaruha történelméről beszélve feltétlenül meg kell említenünk a farmernadrág történetét, és felfedezését is, hiszen a két dolog nagy mértékben összefügg egymással. A farmernadrágot a tizenkilencedik században munkaruhaként hordták, és a legelső darabot Jacob Davis szabómester készítette 1870-ben. A ruhaneműt favágó munkások rendelték meg a szabómestertől, méghozzá San Fransisco-ban. Az akkori farmernadrág alapját fehér vitorlavászon szövetből, és kék színű erős vászonból szőtte össze annyira sűrűn, hogy egy indigókék színű, nagyon erős, tartós anyagot kapott belőle.
Az alapanyagokat már a 16. századi Európában is ismerték, azonban ekkor még nem egyesítették szövéssel, csak külön-külön használták. Jacob Davis a nadrág hátsó zsebeit szegecsekkel erősítette meg, azzal a céllal, hogy erősebben tartsanak a munkások számára. Innen ered a mai farmernadrág „őse”, amit az akkoriban viselő munkások nagyon imádtak. A hatalmas sikernek köszönhetően Jacob Davis-nek egyre több megrendelése lett, így 1873-ban azzal a méteráru kereskedővel, aki az anyagot biztosította, nevezetesen Levi Strauss-al együtt szabadalmaztatták a farmernadrágot, amit ekkoriban még munkaruhaként tituláltak, és árultak. A kereskedő neve után terjedt el a későbbi, mai nevén is ismert nadrág márkája, a Levi’s, mely később már egyre elterjedtebbé vált, és nem csak a munkások körében. Ennek köszönhetően a farmernadrágot már nemcsak munkaruhaként, hanem a ruhatár alapvető darabjaként hordja mindenki, immáron több mint kétszáz éve.
A munkaruha egyik fő alapanyaga: a pamut
Napjainkban a munkaruhákhoz nagyon sok féle alapanyag áll rendelkezésre, mindez az ár, és a felhasználás függvényében. Azonban a munkaruhák fő alapanyaga mindenképpen a tiszta pamut, melynek több változata is létezik.
Beszélhetünk általános, kopásálló, és fokozottan kopásálló pamutról is. A munkaruhák gyártói egyaránt figyelembe veszik a vevő igényeit, és a munkaruházat árát is, azonban az előbb sorolt kategóriákon belül is van még számos alváltozat, melyből a végleges anyagot lehet kiválasztani. Napjainkban gyakori a kevertszálas munkaruha alapanyag, mely könnyen tisztítható, kevésbé kopik, és gyűrődik. Ebben az anyagban a pamutszálakat keverik egy bizonyos más anyaggal. Ezen kategória legjobb termékei az úgynevezett klopman anyagok, melyek további két változatban készülnek.
A pamut, mint eredeti munkaruha anyag a gyapotnövény magházát burkoló finom anyag, gyapotszál, melyet leszedés után neveznek pamutnak. A gyapot nagyon sok helyen megterem az egész világon, Kínában, az USA néhány államában, Indiában, Pakisztánban, Brazíliában, Üzbegisztánban, Törökországban, Görögországban, Egyiptomban, Szíriában, Mexikóban, Ausztráliában, csakhogy néhány példát említsünk.
A gyapotot, miután megtermett leszedik, és összegyűjtik. Kezdetben a gyapotszedést kézzel végezték, de a huszadik században már gépiesítették a folyamatot. Ezután a gyapotszálat leválasztják a növény többi részéről, de úgy, hogy a szálak kevésbé sérüljenek. Végső mozzanatként az immár pamutszálakat a textilipar dolgozza fel. Napjainkban már termesztenek biogyapotot is, melyből biopamut készül. A végleges pamutot számtalan módon használják fel, így a textilipar legfontosabb alapanyaga, melyből a munkaruhákat is készítik.